L
L
2017. december 29. 17:53

Kinyitom, kijön

Szerző: Kiss Tibor

Kinyitom a számat és kijön a hang. Ilyen egyszerű ez. A kezemmel ugyanígy dolgozom. Megfogok egy tárgyat, egy kacatot, és abból születik valami. Egy kép, egy lámpa, egy bútor – bár ezeket csak magamnak csinálom. Ez az életem. Hangokat, színeket, formákat, gondolatokat rakosgatok össze, vagy egy halott dolgoknak adok új életet. Legutóbb egy harmóniumot vettem húszezer forintért, amiből egy sokfunkciós bútor lett. Térelválasztó az otthonomba.

Az élet egyéb területein nincs szükségem térelválasztókra, bátran utazom a villamoson, szabad vagyok minden helyzetben. A Budapest Bárban is. Ha ez nem így lenne, már rég nem lennék itt. Ez nem egy klasszikus felállás, a bandákra általában az a jellemző, hogy mindenhova együtt mennek, együtt élnek és együtt is halnak meg. Itt nem kell meghalni. És ez nagyon sokat számít. Nekünk is az a dolgunk, hogy együtt muzsikáljunk egy adott helyszínen, de itt van választási lehetőség, dönthetünk egy-egy  dátummal kapcsolatban, szabadon ki-be járkálhatunk, semmilyen kényszer nincs.

És ettől szoros ez az egész kötelék. Én ott nem maradok, ahol az emberi kapcsolatok nem erősek. Azért vagyok itt, mert bárkivel jó, mindegy, kivel állok meg beszélgetni, Gyurival, Andrissal vagy Frenkkel. Bármikor lelket cserélünk, eszmét cserélünk. Arra nincs is szükség, hogy kettesben bárkivel elmenjünk sörözni – inkább jellemző, hogy egymást zenei projektekre hívjuk. Gáncs Andi, a menedzserünk nem köt minket remegve, hiszen ez a közösség pont azon az alapon működik, hogy ő maga is más formációk kulcsfiguráit gyűjtötte egybe. Tíz év alatt nem volt konfliktus. És így megyünk 2018-ba.

BÚÉK!

2017. december 26. 20:22

Mások migrént kapnak karácsonyra

Szerző: Behumi Dóri

Nem hiszem, hogy a gyerekkori karácsonyaink kevesebb idegeskedéssel teltek volna, mint ahogyan az a családok nagy többségénél terhelt minden anyukát. A mieink mégis különlegesek voltak. Minden szentestének koreográfiája volt. Kezdve a délutántól. Anyukám tüsténkedik, apukám lefekszik aludni. Eleinte a nővéremmel együtt csatlakoztunk hozzá, aztán már csak ketten vonultunk félre az apuval, és ha nem aludtunk, akkor tévéztünk, és akasztót kötözgettünk a szaloncukrokra. Közben anyu és a nővérem a másik szobában, szigorúan zárt ajtók mögött díszítette a fát. Amíg mindketten kicsik voltunk, a tesómmal együtt csak akkor láthattuk meg a karácsonyfát, amikor teljes pompájában állt, alatta az ajándékokkal, amiket a Jézuska hozott.

 

De ami egészen felnőtt korunkig igazán különlegessé tette ezeket az estéket, az az, hogy a nővéremmel minden évben műsorral készültünk. És egyre komolyabb műsorokkal, amelyeket a nővérem rendezett. Ő zongorázott, én fuvoláztam, de minden alkalommal szerepeltek versek is az összeállításban. Amikor már olyan szinten voltam a hangszeres játékban, ketten kamaráztunk a nagymamámmal, aki zongoraművész volt. Ezután következett a közös, családi blokk, a nagyi kíséretével egyházi dalokat énekeltünk, s közben szikráztak a csillagszórók. Végül ezt követte az ajándékosztás.

(tovább…)

2017. december 24. 13:25

Jön a karácsony. És tényleg most volt nyár. 

Szerző: Németh Juci

A szakmánkban nekem azért sokszor kényelmetlen az, hogy sosem tudunk teljesen a jelenre koncentrálni, mert a naptárunk már jövő évre is kezd betelni, és a jövő nyári koncerteket kell fixálni.  (persze ez még durvább lenne, ha csokigyáram lenne, hisz ott már augusztusra le kell adni a csokimikulásokat, na de a divatszakma meg aztán tényleg a legdurvább, mert amikor megkapjuk egy divatház nyári kollekcióját, már le vannak gyártva a következő évi trendnek megfelelő jövő téli darabok, ááá)

Na de a karácsony talán valóban az az esemény, amit nagyon szeretek és akarok is lekövetni, többé kevésbé pedig sikerül is. Soha életemben nem volt olyan még, hogy ádvent első vasárnapján (sőt előbb) ne díszítettem volna fel a lakást otthonos lámpácskákkal, angyalkákkal, gyertyákkal, ne áradna mindig a finom sütiillat, és ne lenne az asztalon időben az ádventi koszorú a gyertyákkal szépen meggyújtva, sorba-sorba.

Ez egy olyan melegség, olyan támasz, olyan jóérzés, amitől nem fosztanám meg magam holmi kényelmesség vagy lustaság miatt. Na, de pont annyira erős bennem az is, hogy aki velem él, szintén irtó jól érezze magát. Érezze a törődést, gondoskodást, a harmóniát, legyen a legklasszabb otthonérzete. 

Bővebben »