L
L
2019. július 26. 12:17

Koncert és cirkusz Balatonlellén

Szerző: Budapest Bár

Szeretjük a meglepetéseket és az újdonságokat! Ezúttal egy csodálatos cirkuszi sátorba invitáljuk a közönséget Budapest Bár koncertre – ahol meglepő dolog történnek majd. A 25 éves Magyar Nemzeti Cirkusz társulatának és ifj. Richter József cirkuszigazgatónak köszönhetően ugyanis a dalokhoz és a hangulatokhoz kapcsolódóan cirkuszi számokat láthat majd a közönség. Vagy mi fogunk cirkuszolni. Mindenesetre ilyen még nem volt!

A Richter Cirkusz neve összeforrt a történelemmel, hiszen az első írásos feljegyzéstől – ami a Brandenburgi kapunál 1821-ben felálított sátorról adott bizonyságot – a mai Magyar Nemzeti Cirkusz megalapításáig közel egy évszázad telt el a híres artista dinasztia életében. A szórakoztatás művészete, a páratlan tehetség és a hihetetlen alázat mindezalatt generációról generációra adódott át a Richter famíliában, csakúgy, mint a kávéházi cigányzene hagyománya zenészgenerációk egész sorában. Utóbbinak egy új zenei irányzat, a gypsy lounge alapjainak megteremtésével adtunk új lendületet, korok, kultúrák, stílusok és korosztályok találkozóhelyét létrehozva ezzel. Miért ne kombinálnánk ezen a nyáron a kettőt?

A Budapest Bárral fellép a zenekar Farkas Róbert vezetésével, valamint Lovasi András, Németh Juci, Rutkai Bori, Kollár-Klemencz László, Mező Misi, Tóth Vera és Keleti András.

Helyszín: Magyar Nemzeti Cirkusz, Balatonlelle – Cirkusztér (7-es főút mentén, az Aldi mögött).

Közreműködnek a Magyar Nemzeti Cirkusz artistái ifj. Richter József cirkuszigazgató vezetésével.

Számítunk rátok! 😉

 

 

2017. december 29. 17:53

Kinyitom, kijön

Szerző: Kiss Tibor

Kinyitom a számat és kijön a hang. Ilyen egyszerű ez. A kezemmel ugyanígy dolgozom. Megfogok egy tárgyat, egy kacatot, és abból születik valami. Egy kép, egy lámpa, egy bútor – bár ezeket csak magamnak csinálom. Ez az életem. Hangokat, színeket, formákat, gondolatokat rakosgatok össze, vagy egy halott dolgoknak adok új életet. Legutóbb egy harmóniumot vettem húszezer forintért, amiből egy sokfunkciós bútor lett. Térelválasztó az otthonomba.

Az élet egyéb területein nincs szükségem térelválasztókra, bátran utazom a villamoson, szabad vagyok minden helyzetben. A Budapest Bárban is. Ha ez nem így lenne, már rég nem lennék itt. Ez nem egy klasszikus felállás, a bandákra általában az a jellemző, hogy mindenhova együtt mennek, együtt élnek és együtt is halnak meg. Itt nem kell meghalni. És ez nagyon sokat számít. Nekünk is az a dolgunk, hogy együtt muzsikáljunk egy adott helyszínen, de itt van választási lehetőség, dönthetünk egy-egy  dátummal kapcsolatban, szabadon ki-be járkálhatunk, semmilyen kényszer nincs.

És ettől szoros ez az egész kötelék. Én ott nem maradok, ahol az emberi kapcsolatok nem erősek. Azért vagyok itt, mert bárkivel jó, mindegy, kivel állok meg beszélgetni, Gyurival, Andrissal vagy Frenkkel. Bármikor lelket cserélünk, eszmét cserélünk. Arra nincs is szükség, hogy kettesben bárkivel elmenjünk sörözni – inkább jellemző, hogy egymást zenei projektekre hívjuk. Gáncs Andi, a menedzserünk nem köt minket remegve, hiszen ez a közösség pont azon az alapon működik, hogy ő maga is más formációk kulcsfiguráit gyűjtötte egybe. Tíz év alatt nem volt konfliktus. És így megyünk 2018-ba.

BÚÉK!

2017. december 26. 20:22

Mások migrént kapnak karácsonyra

Szerző: Behumi Dóri

Nem hiszem, hogy a gyerekkori karácsonyaink kevesebb idegeskedéssel teltek volna, mint ahogyan az a családok nagy többségénél terhelt minden anyukát. A mieink mégis különlegesek voltak. Minden szentestének koreográfiája volt. Kezdve a délutántól. Anyukám tüsténkedik, apukám lefekszik aludni. Eleinte a nővéremmel együtt csatlakoztunk hozzá, aztán már csak ketten vonultunk félre az apuval, és ha nem aludtunk, akkor tévéztünk, és akasztót kötözgettünk a szaloncukrokra. Közben anyu és a nővérem a másik szobában, szigorúan zárt ajtók mögött díszítette a fát. Amíg mindketten kicsik voltunk, a tesómmal együtt csak akkor láthattuk meg a karácsonyfát, amikor teljes pompájában állt, alatta az ajándékokkal, amiket a Jézuska hozott.

 

De ami egészen felnőtt korunkig igazán különlegessé tette ezeket az estéket, az az, hogy a nővéremmel minden évben műsorral készültünk. És egyre komolyabb műsorokkal, amelyeket a nővérem rendezett. Ő zongorázott, én fuvoláztam, de minden alkalommal szerepeltek versek is az összeállításban. Amikor már olyan szinten voltam a hangszeres játékban, ketten kamaráztunk a nagymamámmal, aki zongoraművész volt. Ezután következett a közös, családi blokk, a nagyi kíséretével egyházi dalokat énekeltünk, s közben szikráztak a csillagszórók. Végül ezt követte az ajándékosztás.

Bővebben »